Verdi: Lombardok az első keresztes hadjáratban

A váratlan sikertől hajtva gyorsan, s minden nehézséget leküzdve dolgozik. Több olasz színház felkéri és megfizeti.1842 és 1846 márciusa között hat újdonságot komponál, köztük az első a

Lombardok az első keresztes hadjáratban (1843)

I Lombardi alla prima Crociata

Dramma lirico in quattro atti
     I    : La vendetta - A bosszú
     II : L'uomo della caverna - A remete
     III : La conversione - A megtérés
     IV : Il Santo Sepolcro - A szent sír

Librettó: Temistocle Solera, Tommaso Grossi azonos című költeménye nyomán (1816)
Bemutató: Milánó, Scala, 1843. február 11.

Arvino, Falco főnemes fia: Giovanni Severi - tenor
Pagano, Falco főnemes másik fia: Prosper Dérivis - basszus
Viclinda, Arvino hitvese: Teresa Ruggeri - szoprán
Giselda, Arvino lánya: Erminia Frezzolini - szoprán
Acciano, Antiochia uralkodója: Luigi Vairo - tenor
Oronte, a fia: Carlo Guasco - tenor
Sofia, Acciano hitvese: Amalia Gandaglia - szoprán
Pirro, Arvino vazallusa: Gaetano Rossi - basszus
Egy milánói elöljáró: Napoleone Marconi - tenor

I. felvonás

Pagano, aki zarándokúton vezekelt, amiért sógornője iránti bűnös vonzalmában meg akarta ölni fivérét, Arvinót, most hazatér Milánóba. Megbékél a családdal, és minden jóra fordulhatna, ha nem uralkodna el rajta a szenvedély: ismét Arvino életére tör. Ám helyette fatális módon az apját öli meg, és emiatt szörnyű lelkifurdalás gyötri.

II. felvonás

A lombard sereget Arvino vezeti Antiochia ellen, ahol leányát, Giseldát a muzulmánok fogva tartják. A vezér a seregbe szólít egy környékbeli remetét, hosszan tanácskozik vele, de nem veszi észre, hogy az valójában a saját vezeklő fivére. Arvino kiszabadítja Giseldát, aki csak kárhoztatni tudja szabadítóit, amiért annyi fogvatartóját megölték, köztük - mint hiszi - szerelmesét, Orante muzulmán herceget is.

III. felvonás

A Jeruzsálem felé tartó keresztesek táborába betör Orante, és megszökteti Giseldát. Arvino katonái üldözőbe veszik őket, és Orante halálos sebet kap. Halála előtt a remete kezéből fölveszi a keresztséget.

IV. felvonás

Az elcsigázott keresztesek már hitüket vesztenék, mikor Giselda álmot lát: megjelenik előtte Oronte, és arra buzdítja, vezesse a sereget Jeruzsálem felé. A döntő csatában a remete halálos sebet kap. Mikor Arvino letérdel a haldokló mellé, a remete - Pagano - fölfedi kilétét, és a két fivér megbékél.

A lombardok újból megmutatta, „milyen hatást gyakoroltak azok a lángoló szenvedélyű dallamok, amelyeket Verdi olyan helyzetekhez vagy akár egyes sorokhoz komponált, amelyek Itália szerencsétlen sorsát idézték fel" (Folchetto). Az első, óriási sikerű milánói előadások után az „O, Signore, dal tetto natio" (Ó, nagy Úr, érted vágtunk az útnak) kezdetű kórus ugyanolyan hazafias nemzeti dallá vált, mint Nabucco-beli párja, a „Va, pensiero".

Míg azonban a Nabucco sikerének záloga szinte kizárólag a kórus, A lombardok erejét Oronte, Giselda és az egymással folyton összetűző két fivér, Arvino és Pagano jellemének ábrázolása adja. Az egyéni szerelem és a hazafias kötelesség konfliktusa Solera szövegkönyvének központi témája, különösen Pagano és Giselda alakjában, és az ő dilemmáik már a Don Carlost és az Aidát előlegezik meg. A szövegkönyv ihletésére Verdi most először alkotott olyan színpadi zenét, amelynek szárnyán a főszereplők saját adott helyzetük fölé emelkedhetnek. A legszebb példa erre a III. felvonást záró, valósággal szívbe markoló hármas, amelyben a három, plasztikusan megrajzolt jellem a maga egyéni módján reagál Oronte utolsó pillanataira, miközben Verdi az egészet egy csaknem tökéletes egyensúlyú és szimmetriájú zenei szerkezetbe foglalja.

Az efféle mozzanatok kétségkívül ritkák abban a partitúrában, amelyet gyakran éktelenítenek a nyers hatásvadászat pillanatai, de már itt megnyilvánul a Rigolettóban majd kibontakozó dallamalkotó tehetség; például Oronte áradó szépségű, „La mia letizia infondere" (Örömömet szeretném) kezdetű cavatinájában, vagy Giselda csodálatos imájában (Salve, Maria! / Üdvözlégy, Mária), amely a „No!... giusta causa" (Nem! Nem igaz! Isteni cél) borzongató cabalettájával együtt Verdi első, drámai szopránra írt valódi sikerszáma. E kimagasló pillanatokon túl számos hangszerelési finomsággal is szolgál a darab: Verdi nagyobb fantáziával használta a Scala zenekarát, harmóniakezelése is sokkal érettebb a korábbiaknál, és ez megint csak a Rigoletto erőteljes színekben pompázó nagyobb felületei felé mutat előre.

Lássunk (vagy inkább hallgassunk) ismét egy Philips felvételt, amely 1971. júliusában készült.

Gardelli jól összefogja Verdi partitúrájának szerkezetét és tempóit, rendkívül meggyőzően dolgozza ki a zenei kontrasztokat és az elegáns íveket. A harmincéves Domingo csodálatos Oronte, Cristina Deutekom pedig élete alakítását nyújtja: úgy éri el a kífejezőerőt és a drámai intenzitást, hogy elkerül minden közhelyszerű megoldást. Ruggero Raimondi - különösen a IV. felvonásban - mélyen megindító Pagano, a kevésbé ismert Jerome Lo Monaco pedig energikus, céltudatos Arvino. Mivel a hangfelvétel is jó minőségű, ez az album valóságos ékkő a korai Verdi-operák CD-kínálatában.

Cristina Deutekom - Giselda
Placido Domingo - Oronte
Ruggero Raimondi - Pagano
Jerome Lo Monaco - Anvino,
Desdemona Malvisi - Viclinda
Stafford Dean - Pirro
Clifford Grant - Acciano
Monserrat Aparici - Sofia
Keith Erwen - Un priore
Royal Philharmonic Orchestra - Lamberto Gardelli
Ambrosian Singers - John McCarthy
Neville Taweel - solo violin

01: Preludio e Introduzione: "Oh nobile esempio!" (Coro)
02: Scena: "Qui nel luogo santo e pio" (Pagano, Anvino, Viclinda, Giselda, Coro)
03: Quintetto: "T'assale un tremito!" (Arvino, Pagano, Viclinda, Pirro)
04: Scena: "Or s'ascolti" (Un priore, Arvino, Pagano, Viclinda, Giselda, Pirro, Coro)
05: Coro: "A te nell'ora infausta"
06: Recitativo: "Vergini!... il ciel per ora" (Pagano)
07: Aria: "Sciagurata! hai tu creduto" (Pirro)
08: Scena: "Tutta tremante ancor" (Viclinda, Arvino, Giselda)
09: Preghiera: "Salve Maria" (Giselda)
10: Scena e Finale: "Vieni! Gia pose Arvino" (Pirro, Arvino, Pagano, Viclinda, Giselda, Coro)
11: "Mostro d'averno orribile" (Pagano, Arvino, Viclinda, Giselda, Pirro, Coro)
12: "Parricida!" (Arvino, Pagano, Viclinda, Giselda, Pirro, Coro)
13: Coro: "E dunque vero?"
14: Scena: "O madre mia, che fa colei?" (Oronte, Sofia)
15: Cavatina: "La mia letizia infondere" (Oronte, Sofia)
16: Scena e Marcia: "E ancor silenzio" (Pierro, Pagano)
17: Duettino: "Sei tu l'uom della caverna?" (Arvino, Pagano)
18: Inno dei Crociati: "Stolto Allha!" (Arvino, Pagano)
19: Coro di Schiave: "La bella straniera"
20: Rondo: "Oh madre, dal cielo soccori" (Giselda)
21: Finale: "Chi ne salva?" (Coro, Arvino, Giselda, Pagano, Sofia)
22: Cabaletta: "No! No! giusta causa non e" Giselda, Arvino, Pagano, Sofia, Coro)
23: Processione: "Gerusalem!" (Coro)
24: Scena: "Dove sola m'inoltro?" (Giselda, Oronte)
25: Duetto: "Oh belle, a questa misera" (Giselda, Oronte)
26: Scena ed Aria: "Che vid'io mai?" (Arvino)
27: Preludio
28: Scena: "Qui posa il fianco" (Giselda, Oronte, Pagano)
29: Finale. Terzetto: "Qual volutta" (Oronte, Pagano, Giselda)
30: Coro e Scena: "Componi, o cara vergine" (Coro, Giselda, Oronte)
31: Aria: "Qual prodigio!" (Giselda)
32: Coro: "O signore, dal tetto natio"
33: Inno di guerra: "Al Siloe!" (Arvino, Pagano, Giselda, Coro)
34: Scena: "Questa e mia tenda" (Arvino, Pagano, Giselda, Coro)
35: Un breve istante" - Inno Finale: "Te lodiamo, gran Dio" (Pagano, Arvino, Giselda, Coro)

Mp3 (44100 Hz; vbr 192 kbps)