2014. július 19., szombat

Bizet: IV. Iván (Ivan IV.)



Keletkezésének ideje: 1865. Szöveg: Arthur Leroy és Henri Trianon.
Bemutatták: 1951. október 12-én Bordeaux-ban. A partitúrát Henri Busser fejezte be Bizet vázlatai alapján.
Az opera szereplői:
IV. (Rettegett) Iván, orosz cár         bariton
Olga, a cár nővére                           mezzoszoprán
Jorlov, bojár                                     basszus
Zofja, a lánya                                   szoprán
Temruk, cserkesz vezér                  basszus
Mária, a lánya                                  szoprán
Igor, Mária fivére                              tenor
Ifjú bolgár, a cár kegyence               lírai  tenor
Egy tiszt                                           tenor
Cserkesz harcos                              tenor
Az opera cselekménye a Kaukázusban és Moszkvában zaj­lik le, Rettegett Iván cár uralkodásának idején. Zenekar: közepes létszám.  Énekkar: nagy létszám. Tánckar: közepes létszám.
Bizet nem komponált nyitányt operájához, Busser, a parti­túra befejezője és közreadója összeállított egy előjátékot az opera motívumaiból, amely a Choudens kiadó által megje­lentetett zongorakivonat (1951) függelékében található.

Az első felvonás színhelye a Kaukázus egy festői völgye, amelyen egy erős sodrású patak folyik keresztül. A cserke­szek tábora a közelben van. A patak partján lányok, asszo­nyok merítik meg vízhordó edényeiket és közben vidáman énekelnek. A női kórus Gounod hatásáról árulkodik.
Különös öltözetű idegen jelenik meg a színen, Iván cár kegyeltje, egy ifjú bolgár, aki eltévedt és most az asszonyo­kat kérdi, hogy nem láttak-e erre fényes öltözetű vadászo­kat? Mária, a cserkesz vezér lánya nemmel felel, és megkér­dezi az idegent, honnan jött e tájra? Még a magasan szálló sas sem látja innét az ő távoli bolgár hazáját, feleli az ifjú. Mária marasztalja, hogy töltse velük a napot. Másnap majd ad melléje vezetőt, aki visszakíséri övéihez. Gyengéd hangú kettősükben Mária koloratúrái kísérik az ifjú bolgár lírai szólamát.
Robusztus zene jelzi a cár érkezését. Örül, hogy megta­lálta kedvelt hívét, de még jobban, hogy itt, az isten háta mögött ilyen szép lányra lelt. Mária friss forrásvízzel kínálja meg az idegent, akiről nem is sejti, hogy a cár. Iván gáláns gesztussal, egy frissen tépett virággal köszöni meg a lány kedvességét egy finom vonalú ariosóban:
Ezután az idegenek elvonulnak, velük tart a bolgár ifjú is. A vízhordó asszonyok folytatják munkájukat, a munkadal felett Mária arról a mélységes hatásról énekel, amellyel a büszke tartású idegen elbűvölte őt.
Temruk, a cserkesz vezér, Mária atyja közeledik gondter­helten. Egy őrtálló harcos fegyverbe szólítja a férfiakat. Egy orosz tiszt jelenik meg, és Temruktól a leányát követeli, akit a cár parancsára magával kell vinnie. Temruk vonakodik. Az orosz keményen közli: amennyiben lányát nem adja ki, a törzs valamennyi gyermekét kardélre hányják. Így paran­csolta a cár. Mária önként követi az orosz tisztet, aki fegy­vereseivel elvonul. Temruk lesújtva, összetörve áll hívei közt.
Vadászkürt harsan és vidám vadászdal hangzik, Igor, Temruk vezér fia érkezik dús vadászzsákmánnyal. A megtört apa közli fiával, hogy Máriát elhurcolták az oroszok. Igor harcias dallal buzdítja embereit, hogy szegődjenek a lány­rablók nyomába. Temruk helyesli tervüket, de vállalkozásuk előtt az ég segítségét kéri. A férfikarral kísért ima Meyerbeer nyomdokain halad. Utána visszatér Igor harcias éneke, és az első felvonás első képe erőteljes zenekari tuttival ér véget, amelyben könnyű felfedezni a Lohengrin harmadik felvonása élőzenéjének hatását:
A második kép a cár táborában játszódik. Iván legyőzte a tatárokat. Ujjongó zene és a bojárok hódoló éneke kö­szönti a győztest. Az elfogott tatárok kegyelemért könyörög­nek, de a cár kegyetlenül lemészároltatja őket. Ekkor elkez­dődik a győzelmi ünnep. Iván kéri az ifjú bolgárt, hogy éne­keljen neki. Egy bolerót hallunk ajkáról, amelyet Bizet a Vasco de Gama lapjairól menekített át a IV. Iván partitúrá­jába. A dal úgy végződik, mint később a Carmen Seguidillája. Megdöbbentő stílustörés ez a rossz helyen elhangzó bolero.
Ez a dal asszonyoknak való" — szól a cár és rázendít egy kozák harci dalra :
A cár áriája hatásos. Trombiták, kürtök és ütőhangszerek adják meg harcias karakterét. Az ária után a cár egy recitativóban elmondja a bojároknak, hogy országjárása közben feleség után is nézett, aki majd trónörökössel ajándékozza őt meg. Jorlov bojár odasúgja lányának, Zofjának, hogy csakis ő lehet a cár választottja.
Szomorú menet jelenik meg a színen : lefátyolozott lányok, akiket a cár parancsára szedtek össze a hatalmas ország min­den részéből. Énekelni kezdenek: „Siratjuk hegyeinket, sirat­juk völgyeinket, erdeinket, berkeinket. .."
A cár csendet parancsol. Az ő közelében tilos a panasz. „Ez a ti hazátok, ez lesz a családotok" — szól a csüggedt lányokhoz. Mindenki megretten, csak Mária lép elő bátran és a félelmetes, parancsoló úrban felismeri a kaukázusi for­rás mentén látott idegent. „Szabad nép szabad lánya vagyok" — kiáltja, és hirtelen ráismer a cárra. „Nevedhez vér és ret­tegés tapad" — sikoltja. „Tépjétek le a fátylát" — paran­csolja a cár, de Mária maga veszi le azt. Most a cár is ráis­mer a kedves cserkesz lányra, aki a zord hegyek közt szomját oltotta és akit az ő parancsára hurcoltak táborába. Nem bünteti meg az önérzetes lányt, aki egy ariosóban kéri, hogy engedjék vissza övéihez:
Az ariosót együttes követi. Az udvart meglepi a lány szépsége és bátorsága. A cár felkínálja neki trónját, ossza meg vele, mint törvényes felesége, de Mária ellenáll. Népeik örök­től fogva ellenségek, nem lehet a kegyetlen cár asszonya. Iván parancsot ad, hogy vigyék lakosztályába a lányt. Jorlov Mária halálát követeli. „Ki segít rajtam?" — kiált fel Mária. Egyházi ének szólal meg, az ifjú bolgár a karral együtt éne­kel, megjelenik Olga, a cár nővére, felmutatja a kereszt jelét, és oltalmába veszi a lányt. Iván kénytelen engedni. A felvo­nást záró nagy együttesben az egyházi dallam összevegyül a cárt éltető kórussal. A finálé „felrakása" Verdi építkezésére emlékeztet, annak zsenialitása nélkül.

A második felvonás cselekménye Moszkvában, a Kreml előtti téren játszódik. A nép vidám tánccal, dallal ünnepli Iván cárt. Keringőt hallunk, a Faust valcerének testvérét.
Trombiták és harsonák zengenek, dobszó hallik. Egy hír­nök jelzi a cár érkezését. Az uralkodó megmutatja a népnek választottját, Máriát. Méltóságteljes indulózenét hallunk, elő­ször a zenekaron :
A zenekari bevezetés után a kórus veszi át az induló dalla­mát. Az ünneplő tömegben ott lapul Igor és Temruk, bosszúra készen. Igor elmeséli, hogy hiába hajszolta halálra a lovát, nem érte utol húga elrablóit. Temruk is elbeszéli vi­szontagságos útját, majd apa és fia tüzes bosszú-kettősben egyesíti haragját.
Hozzájuk lép a vágyaiban csalatkozott Jorlov, aki ugyan­csak a cár életére tör, mióta kiderült, hogy lányából sohasem lesz cárnő. Szövetkezik a cserkeszekkel. Bosszú-hármasukat a nép éljenzése szakítja félbe. Búcsúzóul még gyorsan össze­súgnak és Jorlov megígéri, hogy Igort az éjjel bevezeti a cár hálótermébe. A nép az uralkodót élteti. Vége a felvonásnak.

A harmadik felvonás színtere egy terem a Kremlben, a cári nászszoba előtt. Az ifjú bolgár kóruskísérettel hódol a leendő cárnőnek, akit kísérete éppen a nász szobához vezet. Mikor Máriát oltalmába vette Olga, a cár nővére, Iván cár megbetegedett. Lázas önkívületének mélyéről néha sóhaj tört elő, Máriát hívta. Mária meglátogatta és gondosan ápolta. Megszerette a betegben az esendő embert, és amikor a cár meggyógyult, már nem tiltakozott a házasság ellen.
A kíséret Máriát egyedül hagyja. Távoli hazájáról énekel honvágytól fűtött áriát, amelynek kadenciáját a Trubadur Leonórájának ajkáról kölcsönözte Bizet. A kadencia alatt énekkar jelzi a cár közeledtét. Iván jön szerelmes szavakkal: „Fénytenger vár a mai ünnepen… egy hatalmas nép várja a szépek-szépét... ragyogj hát, mint a csillagok…" Ket­tőst hallunk ezután, amely zeneileg kedves, de súlytalan. A két döntően elütő jellem rajzából semmit sem kapunk.
Iván a nászszoba ágyán egy papírszeletet talál, rajta bib­liai idézet arról, hogyan vágta le Judit Holofernész fejét. A cár Jorlovot hívja, aztán ingerülten távozik. Jorlov a füg­göny mögött rejtőzködő Igort szólítja, és közli vele, hogy itt most csak a cár új asszonya tartózkodik udvarhölgyei kísé­retében, de nemsokára visszatér a cár, természetesen fegyver­telenül és akkor végezhet vele.
Igor hazájáról és bosszújáról énekel. Recitativójának egy fordulata már a Carmenre mutat előre:


Kívülről éljenzés hallatszik, díszes bárka közeledik a fo­lyón. Mária kijön a nász szobából, és szembetalálkozik fivé­rével, Igorral. A bosszúra elkötelezett fivér és a szerelmes nővér indulatai egy heves, szenvedélyes agitato kettősben ütköznek össze. Mária kétségbeesik, amikor megtudja, hogy fivére meg akarja ölni a cárt. „Iván a férjem és én szeretem őt!" — vallja indulatosan. „Te vagy a cárnő, nagy ég!" — tör ki Igor. „Te, hegyeink büszke lánya szereted ezt a fenevadat! Nem emlékszel már hazádra és bosszúnk eskü­jére?"


Feltépik az ajtót, és megjelenik kíséretével a cár. Jorlov fél a leleplezéstől, és minden felelősséget Igorra hárít, és vá­dolja Máriát, hogy ő is részese az összeesküvésnek.
Te — fakad ki a cár —, Mária, kinek életem és hűségem adtam, te, aki elűzted fejem felől a zord felhőket, te tetted ezt! Én széttöröm a szolgai érzést, és lecsapok a bűnösökre!"
Mielőtt azonban folytathatná, tűz üt ki. Temruk és hívei felgyújtották a Kremlt. Hatalmas, félelemtől terhes tűzkórus bontakozik ki. A cár Máriát és Igort arra ítéli, hogy eleve­nen befalaztassanak, majd erejét vesztve a földre hanyatlik. Mindenki halottnak véli. A rémület és a megdöbbenés lesz úrrá az udvaron. Nagy együttesben cseng ki a felvonás.

A Kreml falának tövében játszódik le a negyedik felvonás. Őrök szólítgatják egymást a derengő hajnalban. A ködből felbukkan Temruk alakja, aki azt hiszi, hogy gyer­mekei elpusztultak, és mélységesen gyászolja őket. Mint síri látomás, megjelenik a halottnak hitt cár őrjöngő, lázas láto­másokkal küszködő alakja. Temruk megszánja, megpróbálja öntudatra ébreszteni. Megszólal a Kreml öreg harangja, amit csak akkor kondítanak meg, ha meghal egy cár. Iván rádöb­ben a valóságra. A távolból Jorlovot éltetik, aki cárnak kiál­tatta ki magát. A nép követeli, hogy az elítélteken hajtsák végre az ítéletet.

Az ötödik felvonás a Kreml egyik termében ját­szódik. A bojárok kórusban követelik Mária és Igor vesztét és éltetik Jorlovot, akit cárnak kiáltanak ki. Ekkor kitárul az ajtó, és megjelenik a halottnak hitt Iván cár Temruk kísé­retében, és a döbbent csendben megszólal:

Azonnal átlát a helyzeten, és vesztőhelyre küldi Jorlovot, az igazi bűnöst, Máriát pedig szerelmesen öleli magához. Az udvar éljenző kórusával ér véget az opera.


Inva Mula - Marie
Julian Gavin - Igor
Ludovic Tezier - Ivan IV
Paul Gay - Temrouk
Alexandre Vassiliev - Yorloff
Henriette Bonde-Hansen - Le jeune bulgare
Franck Bard - L'officier
Sonia Nigoghossian - Olga
Richard Tronc - La Sentinelle
Mario Castagnetti - Le Tcherkesse
Pascal Aubert - Le Heraut

Luc Hery - solo violin; 
French Radio Choir, Orchestre National de France - Michael Schønwandt
(Radio France, 28 March 2002, Theatre des Champs-Elysees, Paris)

Acte I
01  -  Introduction. "Puisons mes soeurs, l'eau des fontaines"
02  -  Scene et morceau d'ensemble "Mon pere! Qu'avez-vous"
03  -  Scene et morceau (continué)
04  -  Final "Victoire! Victoire!"
Acte II
05  -  Scene, Choeur "Sonnez, eclatantes fanfares!"
06  -  Serenade "Ouvre ton coeur a l'amour qui m'emflamme"
07  -  Scene et Choeur
08  -  Igor de la campagne. En guerre
09  -  Des femmes choeur
10  -  Chant du cosaque "Eh! C'est un chant de femmes"
11  -  Aria et choeur "Oh,vous etes mes  années"
12  -  Final "Boyards, j'ai fait fouiller la plaine et la montagne
Acte III
13  -  Choeur danse "Sous nos pas le sol resonne"
14  -  Marche, scene et choeur "Silence, le csar s'avance"
15  -  Aria et en duo "Et moi, j'aurais quitte mon pere vainement"
16  -  Trio et choeur final "N'est-ce pas toi"
Acte IV
17  -  Choeur "Venez, souveraine adoree"
18  -  Air "Il me semble parfois que ma vie. Est un songe!"
19  -  Scene  "Je veux vivre pour toujours"
20  -  Final "Enfin, il s'est passe"
21  -  Scene et recit "Tiens, lis ce billet"
22  -  Air "Ma Vengeance va donc etre enfin satisfaite"
23  -  Duo "Marie!Igor!"
24  -  Duo "Separation" (continue)
25  -  Duo "Nous ne reverrons" (continue)
26  -  Duo "Fin du rêve"
27  -  Final "Voyez! Ah, mon Ivan!"
Acte V
28  -  Marche et recit "Qui vive"
29  -  Duo "Enfin le jour succede a l'ombre"
30  -  Scene finale "A mort, la csarine perfide!"

Mp3 - 44100 Hz - 320 kbps 


vagy
itt   és  itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése