2013. június 29., szombat

Verdi: A legnanói csata


A milánóiak 1848 március 18-án felkelnek, és öt napi véres harc árán sikerül a falakon kívülre kergetniük az osztrákokat. Károly Albert, a nemzeti újjászületés hadvezére, táborba száll. A pápa, a nápolyi király, a toszkánai nagyherceg — a népi tüntetések hatására — csapatokat küldenek, a pármai és modenai herceget pedig megfosztják hatalmuktól. A küzdelem első szakaszában a felszabadító olasz fegyverek győznek.
Verdi, alig hogy meggyógyul, hazájába siet. Milánóban Mazzinival találkozik, aki az olasz nép felkelésének és újjászületésének újabb reményével tért haza száműzetéséből.
Cola di Rienzi felkeléséből akarja meríteni új operájának témáját, s Bulwer regénye nyomán Cammaranóval készíttetné el a librettót. Cammarano azt javasolja, hogy írjon operát inkább a Fieschiek összeesküvése vagy a szicíliai vecsernye, vagy még inkább a legnanói csata történetéből. Legnanónál győztek először olaszok a német császár ellen a történelem során — így hát alkalmas témának ígérkezik. Cammarano meg is jegyzi: „Ha úgy ég önben a vágy mint bennem, hogy az olasz történelem legdicsőségesebb korszakáról, a Lombard Liga koráról írjunk, el lehet készíteni a szövegkönyvet a legnanói csatáról. Alapul Méry drámáját, A touloni csatái vehetjük. " Verdi elfogadja a javaslatot.
Emlékszik 1845-ben tett ígéretére, hogy operát ír a nápolyi Teatro San Carlónak. Most tehát felajánlja nekik a partitúrát. Nápolyból nem érkezik válasz, s Verdi, aki közben lebonyolította a Sant'Agata-i birtok megvásárlását, sietve visszatér Párizsba, ahol Strepponit hagyta. Párizsba érve, értesíti a San Carlo igazgatóságát, hogy örökre felmentve érzi magát minden nápolyi kötelezettsége alól.
Október utolsó napjaiban kapja meg a harmadik felvonás szövegét. Ekkor kapcsolódik bele alkotóan a librettó megformálásába. Újabb részeket s változtatásokat javasol; további szereplőket illeszt a cselekménybe; helyzeteket, gondolatokat, szövegrészeket sugall; versek vázlatát készíti el, azután hozzálát a zene megkomponálásához.

1849 januárjának első napjaiban érkezik Rómába, majd 27-én kerül sor bemutatóra. Már a főpróbán „a nép mindenáron látni akarta az előadást, betört a színházba, s megtöltötte úgy, hogy egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Húsz alkalommal hívták színpadra a Maestrót. Másnap nem lehetett hozzájutni egyetlen páholyhoz, sem egyszerű belépőjegyhez, sem az opera librettójának példányaihoz: minden elkelt egy nap alatt"!
A legnanói csatát tehát diadalmasan fogadja a közönség: a tömeg szalagokat, kokárdákat lobogtat a bemutatón.
Az opera nyitó férfikórusának első hangjainál:
          Éljen Itália! szent szövetség
          Mely fiait összefogja
fékezhetetlen tombolásban tör ki a terem közönsége. Éljen Verdi, éljen Itália! kiáltásokkal, növekvő hangerővel, lázasan ünnepelnek.

Február 9-én kikiáltják a Római Köztársaságot. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a két dátum milyen szorosan és félreérthetetlenül kapcsolódik össze. A köztársaság triumvirjai: Mazzini, Saffi és Armellini. A zenei néptribun Verdi, s A legnanói csata ezzel bizonyos értelemben tribuni munkájává válik.

A legnanói csatát úgy ítélik, mint a Maestro egyik legerőteljesebb operáját. Minden egyes előadás alkalmával meg kell ismételni a teljes negyedik felvonást. Egy csapásra rendkívül népszerűvé válik a mű: hiszen a partitúra teljes egészében a hazaszeretet dicsőítése, s akármelyik számát ki lehetne választani, hogy nemzeti himnusszá tegyék.
Vannak jól sikerült képek (például az utolsó felvonásban — Verdi ötlete — Sant'Ambrogio temploma látszik, s belülről hallatszik a szent ének, amely Isten segítségét kéri a harci vállalkozáshoz, míg kívül a küzdelemre készülő nép dala csendül fel, s oldalt a szomorú hitves, Lida, gyászolja zokogva tragikus végű szerelmét). Ám ha mindez ad is értéket Verdi operájának, a zene legnagyobb része művészi szempontból vitatható.
A nyitány is szép zenekari szám, és a Nabucco nyitányára emlékeztet ünnepélyességével és tüzével — bár nem ugyanolyan értékes. A nép esküje az első felvonásból, valamint a halál lovagjainak esküje a harmadikból is rendkívül hatásos, de a többi szám mesterkélt munka benyomását kelti. Egészen az opera végső tercettjéig (újra az opera befejezésekor kapja legszebb ihletét) nem látni Verdi büszke géniuszának fénylő jelét.

Az olaszok erőfeszítése, mellyel nemzeti méltóságukért küzdenek, tragikus, vérbe fojtott összeütközések után elbukott. 1849-cel lezárul egy időszak a nemzet történetében, s lezárul egy időszak a zeneszerző művészetében is. Ahogy az olasz nép félreteszi a veszélyes ábrándokat, igyekszik csak önmagában hinni, s megfontoltabb küzdelmekre készül, úgy rendezi újra, komponálja gondosabb harmóniával ismét gondolatvilágát Verdi is. Csak önmagában keres támaszt, s ezután készíti azokat a munkáit, melyek őt a dicsőség csúcsaira vezetik.
A legnanói csata (La Battaglia di Legnano)
zenés tragédia négy felvonásban

Szövegkönyvét Salvadore Cammarano írta Joseph Méry La Battaille de Toulouse című színműve alapján.
Bemutató: 1849. január 27., Róma, Teatro Argentina

Federico Barbarossa, német-római császár - Pietro Sottovia - basszus
Milánói első konzul  - Alessandro Lanzoni - basszus
Milánói második konzul - Achille Testi - basszus
Como polgármestere - Filippo Giannini - basszus
Rolando, milánói vezér - Filippo Colini - bariton
Lida, a felesége - Teresa De Giuli-Borsi - szoprán
Arrigo, veronai harcos - Gaetano Fraschini - tenor
Marcovaldo, német fogoly - Lodovico Butia - bariton
Imelda, Lida szolgálólánya - Vincenza Marchesi - mezzoszoprán
Arrigo apródja - Mariano Conti - tenor
Hírnök - Gaetano Ferri - tenor

A színpadi cselekményt egy hosszú, dicsőítő hangú zenekari bevezető előzi meg, mely három képből áll: az első (Allegro marziale-maestoso) fanfárral emeli ki a Liga motívumát, amelyet majd a bevezető kórus szólaltat meg („Éljen Itália!"); a második (Andante sostenuto), mely a III. felvonás egyik melléktémájára épül, a Tell Vilmos nyitány Andantéjára vezethető vissza. Kissé szeszélyes, csillogó ékesítései Mendelssohnra emlékeztetnek, keletieskedő cirádái pedig Verdi előző operájára, A kalózra. A záró Allegro visszahozza a Liga motívumát, s egy újjal szövi egybe; indulóritmusban, mely aztán a IV. felvonás ujjongásában éled újra.

I. felvonás „Ő él" (Egli vive)

Milánóba megérkeznek a Lombard Liga katonái, hogy síkra szálljanak Barbarossa Frigyes (továbbiakban Federico) hadserege ellen. A város népe lelkesen ünnepli a bevonulókat. A veronai csapat élén Arrigo áll, akit barátja, Rolando milánói vezér halottnak hitt, de az csak börtönben sínylődött.
A barátok örömmel ölelkeznek össze. Milánó konzuljai köszöntik a Liga tagjait. Eskü a haza védelmére. — Rolando felesége, Lida a háború iránt érzett gyűlöletéről énekel a köréje gyűlt hölgyeknek. Marcovaldo, német hadifogoly szerelmes Lidába, de az hallani sem akar róla. Imelda, Lida társalkodónője vagy inkább szolgálója jelenti, hogy Rolando és Arrigo útban vannak feléjük. Lida valamikor Arrigo menyasszonya volt, most boldog, hogy a holtnak hitt férfit viszontláthatja. Marcovaldo ebből arra következtet, hogy Lida szerelmes Arrigóba. Amikor a lovagok megérkeznek, Arrigo mélyen megdöbben, hogy volt jegyese barátja felesége lett. Amikor rövid időre egyedül maradnak, keserű vádakkal illetik egymást.

2. felvonás „Barbarossa" (Rőtszakáll)

Como vezető férfiai fogadják a Liga küldötteit. Ezek azt szeretnék, ha a Barbarossával szégyenteljes szerződést kötött Como városa is csatlakozna a Ligához. Rolando és Arrigo a hangadók. A vita tetőfokán megjelenik Barbarossa, kinyittatja a tanácsterem ablakait, látni, amint hadai körülzárják a várost. Rolando: más a zsoldoshad, ami pénzért harcol, és más a hazafi, aki a szabadságáért. Arrigo kijelenti, hogy Barbarossa nem szólhat bele Itália sorsába. A császár felel: „Én vagyok Itália sorsa (Il destino d'Italia son io)". A fináléban élesen szemben áll a két párt, a császáré és a Ligáé.

3. felvonás „Szégyen" (L'infamia)

A Liga szűkebb vezetősége, a Campioni della Morte (a Halál bajnokai) a milánói Szt. Ambrus templom kriptájában ülésezik. Arrigót felveszik maguk közé. Esküt tesznek Barbarossa seregének elűzésére. — Lida retteg Arrigóért, s elköveti azt a könnyelműséget, hogy Imeldával levelet küld neki. Rolando, a Halál bajnokai új vezére elköszön feleségétől, és kéri Arrigót, viselje családjának gondját, ha a csatában elesne. Marcovaldo elfogta Lida levelét, és átadja Rolandónak, mint felesége hűtlenségének bizonyítékát. A levélben pedig csak az áll, hogy a csatába indulása előtt volt vőlegénye látogassa meg őt, Lidát. Marcovaldo (korai Jago) ördögi cselszövése hatott, Rolando bosszút esküszik felesége és barátja ellen. — Arrigo anyjának ír levelet szobájában. Lida eljött hozzá, mert levelére nem kapott választ. Bevallja, hogy szereti a férfit, de férje és gyermeke mellett marad. Rolando közeledik, hangját hallják. Lida kimegy az erkélyre, de a férje megtalálja ott. Feleségét megtagadja, barátját meg akarja ölni és rájuk zárja az ajtót, majd seregével elvonul. Arrigo „Viva Italia" kiáltással leugrik az erkélyről, és csatlakozik a hadsereghez. (Majdnem ugyanígy rohant Verdi is 1848 decemberében Passy-beli fészkéből a köztársasági Rómába, hogy színre vigye operáját: ez volt a legkevesebb, amit tehetett, hogy megmagyarázza, miért nincs ott a csatatéren más - a fegyverforgatásban éppoly járatlan - kiváló szellemek közt.) A Lida—Rolando kettős (3. felvonás 2. jel.) is egyfajta jellegzetesen Verdi-dallam.
 
4. felvonás „Meghalni a hazáért" (Morire per la patria)

Milánó egyik nagy terén izgatott tömeg várja a győztes Liga-seregek bevonulását. Lida imát mond.
A győzelem teljes, Arrigo maga ölte meg Barbarossát, de halálos sebet kapott. Rolando a hőst megillető tisztelettel lépked mellette. Arrigo megesküszik arra, hogy sosem volt elítélhető kapcsolata Lidával. A haldokló szavának hitelt ad Rolando, a házaspár kibékül. Te Deum hallatszik a templomból, Arrigo megcsókolja a lobogót, és meghal. A tömeg — szólisták és kórus — a lelki üdvéért zeng imát.

A szöveg és a zene, valamint e kettőnek viszonya, a hazafias szándéktól eltekintve nem képvisel állandó magas színvonalat. Az ihlet forrása a szabadságra vágyó olasz nép. „Zeneszerző sisakban" kell ehhez, ahogy Rossini nevezte Verdit. Az operát aztán hosszú ideig nem adták elő. 

Librettó olaszul   vagy   Itt


 


A változatosság kedvéért ismét egy Philips felvétel:
 

Katia Ricciarelli (Lida)
José Carreras (Arrigo)
Matteo Manuguerra (Rolando)
Nicola Ghiuselev (Federico Barbarossa)
Hannes Lichtenberger (Primo Console)
Dimitri Kavrakos (Secondo Console)
Jonathan Summers (Marcovaldo)
Franz Handlos (Il Podesta di Como)
Ann Murray (Imelda)
Mieczlaw Antoniak (Un Araldo)

ORF Symphonie Orchester - Lamberto Gardelli
July 1977, Konzerthaus Wien

01: Sinfonia
Atto I.
02: Coro: Viva Italia!
03: Scena: "O magnanima e prima" Cavatina:" La pia materna mano"
04: Scena: "Viva Italia forte ed una" Romanza:" Ah! m'abbraccia"
05: Giuramento: "Giulive tromble!"
06: Coro: "Plaude all'arrivo Milan dei forti"
07: Scena: "Voi lo diceste"
08: Cavatina: "Quante volte come un dono" Scena: "Che...signor!"
09: Stretta:"A frenarti, o cor"
10: Scena: "Sposa"
11: Duetto: "E ver? Sei d'altri"
Atto II.
12: Coro:"Udiste?"
13: Scena: "Invia la baldanzosa Lombarda Lega"
14: Duetto: "Ah! ben vi scorgo" Finale II: "Favellaste acerbi detti"
15: "A che smarriti e pallidi?"
16: "Le mie possenti squadre"
Atto III.
17: Introduzione: "Fra queste dense tenebre" Scena:"Campioni della Morte"
18: Giuramento: "Giuriam d'Italia"
19: Scena: "Lida, Lida, Ove corri?"
20: Duetto: "Digli ch'è sangue italico"
21: Scena: "Tu m'appellavi"
22: Aria: "Se al nuovo di pugnando"
23: Scena: "Rolando? M'ascolta..."
24: Scena:"Regna la notte ancor"
25: Terzetto: "Vendetta d'un momento"
Atto IV.
26: Preghiera: "Deus meus, pone illos ut rotam"
27: Gran scena: "Vittoria! Vittoria!"
28: Terzettino ed Inno: "Per la salvata Italia"

Mp3 (44100 Hz; 256 kbps)
 

vagy




2013. június 13., csütörtök

Verdi: A kalóz


Verdi sok és bonyolult kötelezettség hálójában vergődik, mindent megtesz, hogy a vállalt kötelezettségei szorításából kitörjön, de nem sikerül. Lucca ismét követeli a szerződésileg kikötött opera megírását; Verdi Párizsban marad, hogy távol legyen „ettől a bosszantó, hálátlan embertől". Nagy sietve hozzálát a Lucca által követelt opera megírásához: A kalózhoz.
Szót sem ejt arról, hogy vissza akarna térni hazájába. Csodálkozik ezen apósa, Barezzi, és azt kérdezi Muziótól, vajon nézeteltérés támadt-e közötte és mestere között. Semmi nézeteltérés, válaszolja Muzio: teljes az egyetértés. A Maestro azért küldte őt Milánóba, hogy készítse el a Haramiák kivonatát, és a Jérusalem zenéjéhez igazítsa a francia librettó olasz fordítását. E munkák elvégeztével valószínűleg visszatér majd Párizsba. A tanítvány és mester együttese ekkor azonban mégis véget ér, és soha többé nem kapcsolódik össze tartósan újra. Verdi élete új úton indul el.

Párizsban teljesen szabad és független. Hű barátnőjének szenteli magát, aki tanácsokkal látja el, buzdítja, sarkallja. Sorsukat, mely régóta találkozott már, még nem kapcsolják össze a világ előtt, hogy megadják a tiszteletet az úgynevezett társadalmi konvencióknak is. A férfinak előbb tehetségével és munkájával meg kellett szereznie azt az erkölcsi és anyagi függetlenséget, mely lehetővé teszi számára, hogy teljesen rendelkezhessék önmagával, ura legyen az akaratának, s ne akadályozzák kötelezettségei. A híres énekesnő megszabadította magát a művészet kötelékeitől, hogy csak annak a zseniális férfinak legyen társa, aki őt megbízható és hűséges segítségéül választotta.
Verdi — távol Bussetótól — mintha megutálta volna a vidéket. De hogy Strepponi kedvére tegyen, beleegyezik abba, hogy házat vegyenek ki Passyban, s ott lakjanak. Szinte észrevétlenül újra hatalmába keríti a vidék varázsa. Elhatározza, hogy Strepponival együtt Bussetóba fog visszatérni, ott vásárol házat és birtokot. A Nabucco, A lombardok és az Ernani jövedelméből már megvásárolta a Le Roncole melletti plugarói birtokot. Most a bussetói Merli családdal tárgyal, hogy megvásárolja tőlük a Villanova d'Arda község közelében fekvő Sant'Agata-i ingatlant. Sant'Agata lesz menedékhelye az élet harcai és irigységei elől, a béke otthona.

De a béke évei még messze vannak: nincs béke sem az egyénnek, sem a népnek. Párizsban Verdi szüntelenül figyelemmel kíséri az itáliai, különösen pedig a milánói eseményeket. Itt egyre szaporodnak az összetűzések a polgárok és az osztrák katonák között: a rendőrség pedig minden ürügyet megragad a kegyetlen megtorlásokra. Az előző év szeptemberében egy tragikus népi fölkelés során sok milánóit meggyilkoltak. A város szellemi és kereskedelmi élete csaknem megszűnt: „Mindenki politikával foglalkozik" — írja Muzio Barezzi-nak. A tanítvány és mestere lelkét lángoló hazafiság tölti el. „Reménykedjünk a jövőben" — kívánja.
Egész Európa forrong. 1848 februárjában a párizsi nép megdönti Lajos Fülöp trónját, és kikiáltja a köztársaságot. Azonnal fellázad Bécs, Berlin majd Budapest, és mintha csak a jelre várt volna, felkel Palermo, Milánó, Messina, Bologna, Brescia, Róma, Velence. Verdi azonnal útra szeretne kelni Itália felé, de szokásos reumatikus lázainak egy rohama arra kényszeríti, hogy feladja tervét.

Február elején befejezi A kalózt, s elküldi Muziónak Milánóba, adja át Luccának, és hajtsa be rajta a megbeszélt ezer Napóleon-aranyat. Ezzel eleget tesz Luccával szemben fennálló valamennyi kötelezettségének. Verdi megharagudott rá, kijelentette, hogy soha sem írna „ennek az embernek jelentős operát". — Tartotta is szavát. Sorsára hagyja a művet, ujját sem mozdítja a sikeres bemutató érdekében. Szerződés sem kötelezi a színpadra állításra; ezért azt tanácsolja Luccának, hogy helyette Muzio felügyeljen a betanításra és az előadásra.


A kalóz (Il corsaro)
melodráma három felvonásban
A librettót Francesco Maria Piave írta Byron The corsair című epikus költeménye alapján. Bemutató: 1848. február 25., Trieszt, Teatro Grande

Corrado - Gaetano Fraschini - tenor
Medora - Carolina Volpini - szoprán
Seid pasa - Achille De Bassini - bariton
Gulnara - Marianna Barbieri-Nini - szoprán
Giovanni - Giovanni Volpini - basszus
Aga Selimo - Giovanni Petrovich -tenor
Eunuch - Francesco Cucchiari -tenor
Rabszolga - Stefano Albanassich -tenor


I. felvonás
Kalózok szigetén vagyunk az Égei-tengeren, a 19. század elején. Corrado, a kalózvezér rémületben tartja hajóival a szigeteket. Most is csatára készül Coron pasája, Seid ellen (francia katonaindulóra emlékeztető nyitókórus követi a rövid, tartalmas előzenét, majd Corrado többször közbevág, az emberi nem ellen énekel). Giovanni óvja vezérét: Seid kemény ellenfél. Corrado lendületes, kitűnő, kóruskíséretes áriával felel.
— Szobájában búsul a kalóz szeretője, Medora, nyomasztja szerelmesének viharos élete, gyakori távolléte, s most balsejtelem gyötri, hogy talán utoljára látta. Elégikus hangú áriája után belép a kalóz, búcsúzni jött. Szerelmi kettős, a Lammermoori Lucia emléke kísért benne, és strettával ér véget. Ágyú szól, jel a kihajózásra. Corrado elrohan, Medora búsan néz utána.

2. felvonás
Seid pasa háremében rabnők énekelnek, a keleti koloritot triangulum és néhány hirtelen, durva akkord jelzi. Gulnara, a pasa kedvenc rabnője szabadság után vágyódik, titokban gyűlöli urát. Egy eunuch ünnepségre hívja, amit a pasa a kalózok visszaverése után akar megtartani. — Egy kioszkban gyülekeznek a férfiak. Seid felkészíti embereit a kalózok rohamára. Rézfúvóktól kísért áriája igen konvencionális, kórus kíséri énekét. Selim egy szent dervist vezet be, mondanunk sem kell, hogy az Corrado, álruhában. Szép kerek mesét tálal fel arról, hogyan sínylődött a kalózok fogságában (duett). Seid faggatná, de kitör a harc. Corrado menteni akarja a hárem hölgyeit, de körülzárják, megsebesül. Kiléte kiderül, elfogják, és kínhalálra ítélik.

3. felvonás
Seid győzött, de féltékeny. Gulnara szemmel láthatóan beleszeretett a kalózvezérbe. Amikor Gulnara Corrado életéért könyörög, a pasa tudja, hogy elvesztette a lány szerelmét. Corradónak el kell pusztulnia. — Gulnara beoson Corrado börtönébe, és szökésre akarja bírni őt. A kalóz nem veszi el a lány által kínált tőrt, nem akar ilyen áron szabad lenni. Gulnara elmegy, és megöli az alvó pasát. Corrado érzi, hogy most, ennyi áldozat után szöknie kell a lánnyal együtt. — Medora azt hiszi, hogy Corrado meghalt, s bánatába belehal. A menekülő pár egy haldokló asszonyt talál. Corrado a meredek szirtről a tengerbe veti magát.

Verdi életének legnagyobb bukása volt ez az opera. Már Byron eredeti költeménye is sok helyütt elviselhetetlenül vadromantikus, s azt Piave, a szövegíró még megfejelte az utolsó horror-jelenettel. De nemcsak Piave miatt gyenge ez az opera, Verdi nem fordított rá elég gondot. A lángész azonban bukásában is lángész marad, sok helyütt oda kell figyelnünk szépségére, bár olyan, mint egy tarka szőttes. Talán az 1. felvonás fináléja a legjobb az egész műből. Seid elviselhetetlen közhelyeket énekel, Gulnara exotikus hangját sem sikerült Verdinek megtalálnia.



Librettó olaszul   vagy   itt


 



Ismét egy Philips felvétel 1975-ből



José Carreras - Corrado
Clifford Grant - Giovanni
Jessye Norman - Medora
Montserrat Caballé - Gulnara
Giampietro Mastromei - Seid
John Noble - Selimo
Alexander Oliver - Eunuch

Ambrosian Singers, New Philharmonia Orchestra - Lamberto Gardelli
August 1975, Brent Town Hall, Wembley, London


01: Preludio
Atto primo
02: Coro, Scena ed Aria - Come liberi volano i venti
03: Coro, Scena ed Aria - Ah! sì ben dite... - Tutto parea sorridere - Della brezza col favore
04: Coro, Scena ed Aria: Si - de' corsari il fulmine
05: Romanza - Egli non riede ancora!
06: Romanza - Non so le tetre immagini
07: Scena e Duetto - E pur tristo, o Medora
08: Scena e Duetto - No, tu non sai comprendere - Tornerai, ma forse spenta
Atto secondo
09: Coro - Oh qual perenne gaudio t'aspetta
10: Cavatina - Né sulla terra creatura alcuna - Vola talor dal carcere - Seide celebra con gioia e festa
11: Cavatina - Ah conforto e sol la speme
12: Coro ed Inno - Sol grida di festa - O prodi miei, sorgete
13: Coro ed Inno - Salve, Allah!
14: Recitativo e Duettino: Giunge un Dervis - Di' - que' ribaldi tremano
15: Finale - Resta ancora
16: Finale - Audace cotanto mostrarti pur sai?
17: Finale - Signor, trafitti giacciono
Atto terzo
18: Alfin questo corsaro e mio prigione
19: Cento leggiadre vergini - Ma pria togliam dall' anima
20: Siavvicina il tuo momento
21: Eccola! ... Sia l'istante maledetto
22: Eccomi prigionero
23: Ei dorme
24: Seid la vuole ... Non sai tu che sulla testa
25: Sul capo mio discenda
26: La terra, il ciel m'abborrino ...
27: Voi tacete ...
28: Per me infelice
29: O mio Corrado, appressati


Mp3 - 44100 Hz, 256 kbps

vagy